2014. nov. 20.

Gellért Oszkár: Szerelmek a hóban



Kinn télidő. Pelyhezve, nesztelen
Szállong a hó az éjszakában.
Elszórva, egy-egy ablakon
Pár fénysugár az éjbe száll ki
S mint féfiajk a női kebelen
Csókdosva, égve, lágyan
Siklik tovább a végtelen havon...
Mi űz, mi hajt, mi ördög jár velem,
Mi vágy ragad, mi húz, mi von,
Hogy kinn a téli éjszakában
Szeretnék járni nesztelen,
Szeretnék járni nesztelen?...

A puszta fák közt lábak friss nyoma.
Elnézem csüggeteg:
Ez itt a lányé lehetett,
Amott a másik... édes istenem,
Csók istene mutasd a véget,
Mutasd a célt nekem
Hova visz ez a kettős nyom, hova?!

Mutasd a célt, a véget...
Mikorra már a két út egyre téved,
S míg szív szíven,
Ajk ajkon megpihen
Pihegve szól ez: ,,Úgy szeretlek",
Didergve szól az: ,,Drága kebled
Megvéd a tél fagyában"...
S míg összetapadnak: a hópihe hull
És befödi őket lágyan.

És állnak ketten hallgatagul,
S a fej s a hát fehér lesz
És hó födi a kart, a vállat...
S míg összetapadnak: a hópihe hull,
S csak elülre, elülre: szívük közeléhez,
Csak oda nem fér, oda nem találhat...
Lányok, fiúk vigyázzatok,
Vigyázzatok a hóra,
Csóknak, gyönyörnek, drága bűnnek
Ő az elárulója.
*
Árulója drága bűnnek...
Drága bűnök tovatűnnek,
Tovatűnnek, mint a vágyak,
Test kifárad, lélek bágyad,
Oda minden!
Fehér pihék földre érnek,
Némelyik pár percet ér meg,
Percet él meg és legottan
Ensúlyától összeroppan,
Oda minden!
Akad köztük el nem olvadó is,
Mindhiába!
Összesöprik, behányják a csatornába.
Vágy is, hó is
Pár órát ha megmarad:
Hiába a cél, a hit, az akarat,
December éjszakán
Rátapos egy szívtelen leány.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése