Gellért Oszkár: Szerelmek a hóban

Kinn télidő. Pelyhezve, nesztelen

Szállong a hó az éjszakában.

Elszórva, egy-egy ablakon

Pár fénysugár az éjbe száll ki

S mint féfiajk a női kebelen

Csókdosva, égve, lágyan

Siklik tovább a végtelen havon...

Mi űz, mi hajt, mi ördög jár velem,

Mi vágy ragad, mi húz, mi von,

Hogy kinn a téli éjszakában

Szeretnék járni nesztelen,

Szeretnék járni nesztelen?...

A puszta fák közt lábak friss nyoma.

Elnézem csüggeteg:

Ez itt a lányé lehetett,

Amott a másik... édes istenem,

Csók istene mutasd a véget,

Mutasd a célt nekem

Hova visz ez a kettős nyom, hova?!

Mutasd a célt, a véget...

Mikorra már a két út egyre téved,

S míg szív szíven,

Ajk ajkon megpihen

Pihegve szól ez: ,,Úgy szeretlek",

Didergve szól az: ,,Drága kebled

Megvéd a tél fagyában"...

S míg összetapadnak: a hópihe hull

És befödi őket lágyan.

És állnak ketten hallgatagul,

S a fej s a hát fehér lesz

És hó födi a kart, a vállat...

S míg összetapadnak: a hópihe hull,

S csak elülre, elülre: szívük közeléhez,

Csak oda nem fér, oda nem találhat...

Lányok, fiúk vigyázzatok,

Vigyázzatok a hóra,

Csóknak, gyönyörnek, drága bűnnek

Ő az elárulója.

*

Árulója drága bűnnek...

Drága bűnök tovatűnnek,

Tovatűnnek, mint a vágyak,

Test kifárad, lélek bágyad,

Oda minden!

Fehér pihék földre érnek,

Némelyik pár percet ér meg,

Percet él meg és legottan

Ensúlyától összeroppan,

Oda minden!

Akad köztük el nem olvadó is,

Mindhiába!

Összesöprik, behányják a csatornába.

Vágy is, hó is

Pár órát ha megmarad:

Hiába a cél, a hit, az akarat,

December éjszakán

Rátapos egy szívtelen leány.