Gellért Oszkár: Film egy hatezer éves álomról

Gondolj reá: mikor egynapos korodban

Kis ökleidet halántékodhoz emelve

Először húnytad le a szemedet aludni:

Ha akkor egy új, titokzatos gép

Lefényképezte volna legelső álmaidat

S utánok a többit rendre mind

Csecsemőkorodtól életed alkonyatáig:

S gondolj reá: ha az álmok e rengetegét

Most film pergetné vissza előtted: -

Nem érthetetlenebb-e

S zagyvább és esztelenebb

Még ennél is az a másik

Az a másik film, amelyik

Hatezeréves történetét mutatja

Emberfajtádnak a földön?

S gondolj reá: ha talán csak

Ez is álom?

Embertelen álom,

Ez a hatezer év, amiből

Egyszer mégis fölébredsz?

Egyszer: ha majd a lidércet

Nem bírja már el a melled,

Ha mind a kiontott vér s könny

Már ajkadig ér és ellep,

Akkor: mielőtt odavesznél

Egyszerre üstöködbe kap egy hajnali hűs lehellet,

S füledbe suttog: - Eszmélj,

Eszmélj! vad álmaidnak hinárjából kiemellek.

S ha így sem és ha mégsem?

Ha nem ébredsz?

Ha talán többé sosem ébredsz?

Akkor: szakadhat a film majd!

S halálba fordul az álmod.

Fölnyargal az ár a hegyek csúcsáig,

Lesöpör, s méhébe visszatemet.