Te
jobbról fogod, én balról fogom kézen.
S
csak nézed. S csak nézem.
Egy-kettő,
egy... Már járni tanul.
Ó
mért nem nézhetjük gondtalanul.
Habkönnyű
szívvel őt,
Fekete
sejtelem mért hogy éget,
Szívünkből
jövendő keserűséget
Mért
kell ma már kiöntenünk?!
Egy-kettő,
egy... S fejünk beleszédül:
Melyik
csomókon, kinek a kezébül
Siklik-csúszik
ki majd előbb
A
mi fölfűzött gyönyörű gyöngyszemünk…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése