Gellért Oszkár: Család

Mély éj. S mellettem

Már alusztok ketten

Fiacskám s hitvesem.

S én hívom az álmot; gépmódra csöndesen

Ujrázom a szót: család.

Család: mily furán hangzik, ha sokszor ismétlem.

Értelme távoztán mily idegen.

Mint hold halaványul hajnal-egen.

Mily öblös szó ez így: család.

Szív-tátva nézem.

Most játszom a szóval, fölvetem:

Család, család -

S talpra esik örökké.

Ha csal is, ád is. Együtt: csak család,

És sokat ád nekem.

Mély éj. S vakon

Megsimogatom

A szót, mint titkos virágot.

S egy reggelre talán

Csipő csalán

Sebeit fújom majd ujjaimon.

Mindegy! Család.

Szemhéjam már ereszkedik egyre alább.

Csal-é? Lehet. De ma még oly édes e csalás.

Csal? Hadd! Csal-csal.. cs-cs... cs-cs...

Ravaszka, selymes, drága, lágy,

Kis macska-szóm: csókolj meg.