Álmomban,
kedves, hóhérom voltál.
Fejszével
tőből
Karomat-lábamat
lehasitottad.
S
én annyit mondtam csak: Sose felejtem
Mikor
először öleltél,
Azt
a nyarat -
S
te így feleltél: Micsoda föld az,
Amibe
gonosz kéz konkolyt vet és
Búzát
arat?
Álmomban,
kedves, szemeim golyóit
Vésővel
kivájtad két titkos gödréből.
S
én annyit mondtam csak: Vedd tenyeredre
Mint
friss-halott még-meleg kismadarat -
S
te azt kiáltottad: Micsoda ég az,
Amiből
nem tűz más csak
Villámló
harag,
S
mégis: mire a földre ér,
Ott
úgy fogadják mint napsugarat?
Micsoda
ég az és micsoda föld az
És
micsoda fény az és micsoda lény az,
Akinek
fülében a mennydörgés szavából
Csak
egy pihegésnyi nesz marad!
Álmomban,
kedves, nyelvemet tövestül
Harapófogóval
kiszakítottad.
Fogaim
kiverted sorra kalapáccsal.
Letépted
ajkam is s én annyit mondtam csak:
Óh,
hogyan fogom a lábaid nyomán most
Kedvesem
kedvesem
Csókolni
csókolni a port s a sarat?
S
te azt sziszegted: Micsoda lélek az,
Mely
örökké simogat és sose harap.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése