Gellért Oszkár: Éva

Álmomban, kedves, hóhérom voltál.

Fejszével tőből

Karomat-lábamat lehasitottad.

S én annyit mondtam csak: Sose felejtem

Mikor először öleltél,

Azt a nyarat -

S te így feleltél: Micsoda föld az,

Amibe gonosz kéz konkolyt vet és

Búzát arat?

Álmomban, kedves, szemeim golyóit

Vésővel kivájtad két titkos gödréből.

S én annyit mondtam csak: Vedd tenyeredre

Mint friss-halott még-meleg kismadarat -

S te azt kiáltottad: Micsoda ég az,

Amiből nem tűz más csak

Villámló harag,

S mégis: mire a földre ér,

Ott úgy fogadják mint napsugarat?

Micsoda ég az és micsoda föld az

És micsoda fény az és micsoda lény az,

Akinek fülében a mennydörgés szavából

Csak egy pihegésnyi nesz marad!

Álmomban, kedves, nyelvemet tövestül

Harapófogóval kiszakítottad.

Fogaim kiverted sorra kalapáccsal.

Letépted ajkam is s én annyit mondtam csak:

Óh, hogyan fogom a lábaid nyomán most

Kedvesem kedvesem

Csókolni csókolni a port s a sarat?

S te azt sziszegted: Micsoda lélek az,

Mely örökké simogat és sose harap.