Gellért Oszkár: A három keresztfa

,,Nem én! Azért se fogom abbahagyni.

Közös erdőből vágtak volna vagy mi!"

- ,,Fitymál a drága! Csupa gőg a lelkem!

pedig ha sejtené: é n kit viseltem!"

,,Viseltünk, testvér. Igy mondd. Ne feledd,

Egy rangon állok mindig teveled."

- ,,A te Urad se volt kisebb, az ám!

S csak mi szeretjük egymást igazán!"

,,S kivágtak: véle! Pedig mennyi hajtás

Élt még mibennünk, emlékszel-e pajtás?"

- ,,S őbenne élet de milyen kevés!

Csak ugy lézengett már a csenevész."

,,S most vélünk ő az, ki nem társalog!

Tán mintha nem vón éppenugy halott!"

- ,,Hallgat. Nem szól. Lenézi a beszédem?

Mert több vénasszony sírt az ő tövében?!"

,,Hallgat. Nem szól. S azért nem nyílik ajka:

Mert lánykarok kúztak ölelve rajta?"

- ,,Mit bánom én, hizelgőn ki fon át!

Hogy simogatták? Nem látom nyomát!"

,,Felőlem is akárki sírhatott:

Eső lemossa a könnyharmatot."

Otromb szóval, hogy se vége-hossza,

A két keresztfa társát igy kinozza.

Gyötrik tovább és várják a hatást.

S kapnak cserébe titkos hallgatást.

Gyötrik tovább, uj szitkokat keresve.

És a középső csendes, mint az estve.

Gyötrik tovább! de véle egy se bír,

És a középső hallgat, mint a sír.

Hát meg nem indul semmilyen beszéden?!

S a hold kibúvik lopva most az égen.

Hát nem felel? A szava sose jő meg?

S megnő árnyéka mind a két szélsőnek.

Hát nincs füle? Beszéd nem sérti vérig?

Van más is még! Az árnyék nő. Elérik.

Karjuk kinyujtják és magukfeledten

Megütik jobbról. Balról. Mind a ketten.