Kis
Nyilas Mihályért
Küldöm
ölelésem.
Ezt
a magyar dicsőséget
Hova
mibe véssem?
Tűz
elolvaszt ércet,
Víz
mos, kő elmállik.
Fiaim
szivébe véstem:
"Légy
jó mindhalálig."
El
is vittem őket
Abba
a karcerbe,
Lássák:
mi a gyermekisten
Lázadó
keserve.
Kilencvenkettőbe...
Talán
csak egy éve?
Fel
is másztam négy kis hőssel
Tornyod
tetejébe.
Lássák:
csuf irigység
Hogy
csúszik alattok.
S
hadd érezzék: a szivökben
Százezer
szárny csattog.
Nem
is csattog, hidd el,
Szebben
sehol másutt...
Küldöm
az ő könnyeiket,
S
az ő kacagásuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése