Napok,
egyformák, ezer meg ezer.
Mögötted
megint egy.
S
megint egy este. Vetkezel.
Fejed
fölött óh hányszor vetetted át
Már
így az inged!
S
óh hányszor hallottad mormolni a szád:
Megint
egy.
(És
bocsásd meg a mi vétkeinket.)
Napok,
egyformák, ezer meg ezer.
Előtted
megint egy.
Reggel,
a tükörből, ha öltözöl,
Óh
hányszor fogadott ez a közönyös tekintet
S
ez a kar lemondón óh hányszor legyintett,
Hogy
mindegy!
Hogy
minden mindegy!
(És
ne vigy a kísértésbe minket.)
Ha
egyszer ököllel belevágnál a tükörbe
S
csuklódon a véred halálig ömölve
Befestené
pirosra az inged?
Mindegy?
Nem
mindegy! Nem mindegy!
Mert
éget még sirodon túl is az a vér
S
a Tükör mögött tárul a sirontúli Tér
S
világol az Örök Tekintet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése