Tenger,
tiéd vagyok!
Habod
táncoljon hát a napsugárral!
Szivárványszínben
játszó gyöngyszemed
Hadd
kápráztasson millió szemet...
Ujjongj,
kacagj, szeress!
Ölelje
hullám hullámod magához...
Vagy
tombolj inkább oly förtelmes árral,
Hogy
millió sivító hang megátkoz,
Hogy
millió szív púlyán megremeg!
Hívsz,
csábítsz, elragadsz...
Csak
sejteném, mi vonz, mi űz, mi kérlel,
Mi
hajt vakon, mi ránt, mi húz feléd?...
Csak
sejteném a síromat elébb...
Mi
hív? A végtelen?
A
sík... A mély? kavargó tengerörvény?
Szent
homlokoddal, szived lángtüzével
Láncolsz
magadhoz, vonszolsz összetörvén
Szivod
velőm, szitod szivem hevét?!
A
delta itt, siess...
Csak
sejteném, hol kell hajóra kelnem!
Megyek,
megyek már, ó de mért, de mért?
Káprázatos,
tündöklő szellemért
Vagy
ajkért, mely pokol?...
Hideg,
bénító, bölcs agyad varázsa,
Vagy
búja tested esdi a szerelmem?
Én
nem tudom... de valami elásva,
Valami
itt benn, érzem, meg nem ért.
A
delta itt. Mehetsz.
Valami
sír, valami visszavár még...
Csak
szeld hajóm a zöld hullámokat,
Jöjj
Óceán, ki boldogságot ad!
Valami
sír... s megáll...
Ó
lány: vagyok fagyos szavad bolondja.
Ó
lány: vagyok hótested mellett árnyék.
A
delta itt. Vásznad a szél kibontja...
Eredj!...
S ne bánd, ha lelked fennakad!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése