Gellért Oszkár: Barabbás

Pilátus szól: "Az egyiknek fejit!

Válasszatok, kettő közül melyik."

Válasszatok - s a szó mint kocka koppan.

Barabbás reszket és Jézus áll nyugodtan.

Egy pillanat csak. S néz a két fogoly.

Két szem sugára villan, s egybefoly.

Egyik sugárban titkos örömek.

Másikba' kínok: mit dönt a tömeg?

"A sírt? Ne még!" - súg befelé a gyilkos.

S Jézus sohajt: "Az élet ó mi nyirkos."

"A földi édent meddig látja még?!"

S "Jézust feszítsd meg!" - dübörög a nép.

Ó túlvilági, szent, csodás zene!

S örömtől könnyes Barabbás szeme.

*

...És aztán megy. Rohanna már haza!

S valami szúrja, s nincs rá vígasza.

Valami marja. Egy szelid tekintet.

Szelid tekintet s fojtogatva büntet.

Valami tépi. Fél. Boldog lesz-e?

Hisz otthon várja anyja, kedvese!

Ó menne, menne, de a lába béna.

Kiáltna, sírna, de a szája néma.

A szeme lát még. Ó, de az a szem!

Bár lenne vak s ne látná sohasem.

Ó az a szem... Zsibadt már lelke, teste.

És ráborul sejtelmesen az este.

Igen, meghalni! S újra hall zenét.

És Jézus jő és Jézus szól: "Ne még."

"Otthon anyád vár s kedvesed. Siess."

Barabbás ébred: "Álom ez? mi ez?"

És talpra áll s szól reszketőn, fehéren:

"Te véreddel mentettem meg a vérem!"

"Hát jobb vagyok, jobb én, jobb annyi másnál:

Jobb Júdásnál, papoknál, Kajafásnál?"

És Jézus szól: "Nem egy a mérték rátok.

Te: Barabbás vagy. Neked megbocsátok."