(akit
hiuságában sértett egy másik vers)
Tapodja
meztelenül a földet,
Vagy
ölelje körül bár ékköves topán,
És
járjon bár nesztelen szőnyeges szobán,
A
talpad: az ördögtől örökölted.
De
a tenyeredről a keztyüdet vedd le,
Mikor
áhitattal szoritod szivedre.
Körül
lengi alázat glóriája,
Ha
kérsz, ha adsz, ha illeszted imára.
Eldurvult
bőrén is mennyei gyémánt ég,
Két
tiszta tenyered: isteni ajándék.
S
könyöklő angyalkát mások hadd csudálják,
Könyöklő
angyalka földöntúli báját.
Kacérság:
a neved asszonyi könyök.
Óh,
tiszta fájdalmak, tiszta örömök! -
Hittel,
szerelemmel ha hajlik a térd,
Mintha
a virágok szavaival szólnál:
Csak
a lelket érzed akkor s nem a vért.
S
van-e szebb, emberibb egy térdrerogyó lónál?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése