Úgy
ülsz, köpenyeddel letakarva lábaid, a part homokján,
Hogy
talpad mutatod csak, tipró közönyöd sima bőrét.
De
hol a térded, a térded?
Csak
könyököd motollál, míg körmeidet csinosítod és
Lefele
fordult a tenyered.
Mondd,
tudsz-e vele az ég fele tárulni?
Ölelni
kisded-állt? meríteni tiszta patak vizéből
S
úgy vinni az ajkhoz?
Hogy
tükröznek a körmeid s bomlott fürtjeid a napban!
Csak
ez, csak ez, és semmi más.
Mondd,
gondolsz-e a sírra is olykor, ahol halottan ők
Még
nőni fognak egy éjszakán tovább.
S
van-e még más is, ami túlél odalenn?
Óh,
hogy tükröznek most a napban! De hova tűnt
Szemedből
a szivárvány: a menny képe?Csak mélyét látom, s pupillája pokol.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése