Furcsa
madár: testéhez nincs odanőve a szárnya.
Most
arra gondolok,
Ha
teste halott vón... s szállna.
Így.
Szállt igen magason, hol ritkul a lég mindjobban
S
belévillant valami igen apró földi dolog
(Teszem,
hogy kedvese karja most más legényt fog át)
S
ott erre annak rendjén a szíve utolsót dobban
S
mellére esik feje szépen, halovány-élettelenül.
S
most... repül.
Döglötten
odább.
Fölötte
semerre határ,
Alatta,
alatta, alatta vad ár.
Embere
holt, de él a Csavar -
Emberi
ész és emberi kéz alkotta hatalmas, szent diadal:
Isteni
gép! Szörnyű madár!
Repülő
ravatal!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése