Harsányi Lajos: Őszi szántás

Nézd, elvérzik a nyár!

A föld színéről eltűnt a keresztek

Arany sora. Lesült a rét, a tarló.

Szegre került a csorbult kasza, sarló.

A cséplőgép felett porfelhő szárnyal.

Pörzsölt legények futnak barna zsákkal.

Az asszonyok fején ebédkosárban

Új lisztből készült, jószagú kalács van.

A kisgyerek kezében első szilva.

A gémeskútnál porlepett a szilfa.

Alatta készen áll fehér ökrével,

Újan faragott járomremekével

Az öreg béres. Ajkán halk imádság.

S hol nemrég még aranykepék ragyogtak,

Megkezdődik az őszi szántás.

Nézd, elvérzik a nyár!

Szép hamvas arcodnak múlik a színe.

Felsorakoznak rá a sárga ráncok.

Terhesek már az Anna-bál, a táncok.

Szegre kerül a dévaj nóta, móka.

Hajad fakul, mint zöldezüst paróka.

Acélos, szép, szilaj tested nehéz lesz.

Minden tagodat külön-külön érzed.

Türkiz szemed szikrázó kékje felhős.

Nagyratörő akarásod, amely hős

Babérral vágyott hágni az oromra,

Kiegyezik húsz, ötven százalékra.

A jó ebédek vágya megmaradt még.

e alkonyatkor, ha a meghasadt ég

Bíborban ég, pohárka édes tejjel

Sietsz az ágyba, hogy időben kelj fel,

Mert séta vár a harmatos fasorban,

Hol méla csend és öblös szék, karos, van.

Szeretsz sétálni lombos utcán, bottal.

És fáj, ha felzokog a bánatos dal,

Solvejg dalának porbasujtó búja.

Diákot látsz, ki gyűrött könyvét bújja.

De látod, hogy a hangos iskolából

Kacagva fut és rád se néz, ki távol

Borongó nyárfaként az utcasarkon

Utána nézel. Otthon hűs a balkon,

Künn üldögélsz rajt. Ám menyed gyengéden

Figyelmeztet, hogy hűs az este. Pléden

Jobb volna ülni. S míg urával szót vált,

Nem közlik véled, hogy a német szótárt

Elvesztette Tibor az iskolában…

Nehéz az élet. Milyen rossz világ van!

Téged kihagynak gondból és örömből.

S ha szíveden a fájdalom dörömböl,

Sétálni mégysz a néma temetőbe.

Nézed a kaput, ki megy ki, ki jő be?

Egy sírkövön ez áll: élt ötven évet!

S néked kínosan az eszedbe réved,

Hogy már te most közel vagy a hatvanhoz…

Lelkedben ekkor könnyesen harangoz

Szép életednek régen eltűnt bája,

A kis falu. A Hany. A Rába tája,

A kis gyerek. Kezében őszi szilva.

A gémeskút, a porbelepte szilfa.

Alatta készen áll fehér ökrével,

Összedrótozott járomremekével

Az öreg béres. Ajkán halk imádság.

S hol nemrég még aranykepék ragyogtak,

Megkezdődik – ó, jaj! – az őszi szántás…

(Forrás: Harsányi Lajos válogatott költeményei 133-134. old. – Összeállította: Bánhegyi Jób Dr. - Bp., 1935. Szent István-Társulat kiadása Könyvnap)