Mi van beled barátom? Tán a hó
dőlt rád a nagy székely hegyek alatt?
Nem tudsz kiáltani a köd alól?
Törd fel a magasság felé magad!
Az égbe visz fel minden út: mezítláb
szaladj ki az útra, a fák nyomán
emelkedj fel, a levegőt hasítsd át,
a Hargita hófúvó távolán!
Arra menj csöndesen, amerre fájva
Vérét csorgatja az alkonyi Nap,
az Apostolok vére hull a tájra,
Krisztus vére pereg szét hallgatag…
Mikor keresztre rántották a démon
latrok, akkor csorgott szent vére le
az országútra szerteszét… A vérnyom
legyen vándorutad halk fényjele!
(1941. nov. 8.)
Forrás: Debreczeni Képes Kalendáriom XLIII. évf. 1943. 43.
szám
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése