A dermedt Nap az égen: hályogos, öreg szem.
Azt mondják, hogy öregszem.
A citromsárga kis liba
Fehér, öreg gúnár lett. Fázva áll a jégen.
Az édes, mézes őszi must
Ó-borrá lett a pince pókos szögletében.
Az új piros kis háztetők
Fakó mohától megzöldültek, tompabarnák.
Vágóhídra vezetik a
Nagy Lőrincék megnőtt hatalmas barmát.
Az egykor ifjú, karcsú híd
Letörve korhadoz a nagy folyamba dőlve.
Búza helyett gazos ugar
A vénült gazda egykor zsíros ősi földje.
Portörlőronggyá változott
A báli ruha megmaradt selyem darabja.
A tornyos vár a hegytetőn
Rommá omolt. Most vámpír és kísértet lakja.
Az idő szörnyű ostora
A föld színén kegyetlen végigvágott.
A roppant lombú ősi fák
A földben fekszenek, mint kővé vált virágok.
De nézd a hosszú farkú üstököst az égen!
Nem változott meg.
A Fiastyúk sok kis csibéje csibe most is.
Nem változott meg.
A sátán bőszen harsonáz a rémes űrben.
Nem változott meg.
A mély pokol tüze sötéten izzva lángol.
Nem változott meg.
Az angyal bontja szárnyait s a földre készül.
Nem változott meg.
Az Isten rendületlen nyugalommal ül az égben.
Nem változott meg.
A lelkem gyémántnál nagyobb, örök valóság.
Nem változott meg.
Hunyorgathat a dermedt Nap: lehunyt, öreg szem.
Én soha nem öregszem.
(Forrás: Harsányi Lajos válogatott költeményei
120-121. old. – Összeállította: Bánhegyi Jób Dr. - Bp., 1935. Szent
István-Társulat kiadása Könyvnap)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése