Szavaim: forró, zengő rubinok,
Türkiz, topáz, smaragd, dús ékszerek,
Mik szikráztatok eddig szívemen,
Elmehettek. Nem kelletek!
Piros tüzek, nagy arany álmok,
Mik lázban tartottátok életem,
Hűljetek ki agyam tűzkatlanából
És hagyjatok békét nekem.
A nagy csapás, mely a világra sújtott,
Lelkem szeméből kiverte az álmot.
Látom: romlott a túlzott szépség
S a vak kultúra: álnok.
Helyette jer, egyszerű, régi ember!
Kezedben só, kenyér, kapa, kasza.
Légy üdvöz, Nap, szél, kis fűszál
És csendes nyári éjszaka!
Süss tornácomra, régi Hold!
Lábamnál fekszik nagy fehér kutyám.
S én, színek, fények kábult régi rabja
Vágyom a hűs klasszikusok után.
(Forrás: Harsányi Lajos válogatott költeményei
113. old. – Összeállította: Bánhegyi Jób Dr. - Bp., 1935. Szent István-Társulat
kiadása Könyvnap)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése