Most biztosan lobog ruhád a szélben,
Amint ott állsz a Pontusnál mogorván.
A tornyos hullám mennydörögve csapkod
S a tengerről rád orgonáz az orkán.
Most biztosan Rómában jár a lelked,
Ahol napfény van s Júlia a kertben.
A lugas alján zöld bor színe csillan
S egy patrícius felnevet rekedten.
Rólad beszélnek, ki egy sziklafoknál
Állsz, száműzött és egyedül búsongó.
Múlik az élet. A párkák kezében
Nem áll meg a gyors és kegyetlen orsó.
Múlik az élet és hiába nézel
Nyugat felé. Betel rajtad a végzet:
Szerelmet, békét, otthont, mindent elveszt,
Kit az istenek költővé igéztek.
(Forrás: Harsányi Lajos válogatott költeményei
124. old. – Összeállította: Bánhegyi Jób Dr. - Bp., 1935. Szent István-Társulat
kiadása Könyvnap)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése