Megálltam egy szép rózsaszál előtt,
Míg néztem: a Május arcát láttam,
Hogy éled most, mi bimbó volt előbb
Szépségének csodájává váltam.
Szín, illat és bársonypuha szirom
Hogy’ bontja ki rejtett lénye titkát,
Bíbortüzét míg magamba szívom,
Szívem érzi, mit a szemem itt lát.
Hogy’ olvad fel bennem e szál rózsa!
Színe: vérem, bársonya: a lelkem,
Hogy, derül az arcom mosolygóra,
Míg a lelkét lelkembe öleltem.
Egy rózsaszál így lesz ezer szépség,
Egész tavasz ömlik szívembe szét,
Egek, mint fenn a sugárzó kékség
S megcsókolom érte Isten kezét.
Forrás: Debreczeni Képes Kalendáriom XLIII. évf. 1943. 43.
szám
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése