Hallod? Ó, hogy harsog a tenger!
Hullámai: a kék paripák nyihognak.
Borzadva nézem. Zúgva ront felém
Sörény-szikrája a haboknak.
Messze benn fehér vitorla lobog.
Nyargal a szörnyű, kék paripákon.
Néha sivítva magasba szökik,
Néha árbocát is alig látom.
A parton még káromkodott a halász.
Most arca rémült redőkbe vonva.
És néz a part felé, hol tárt karokkal
Áll a habok felett egy kő-madonna.
(Forrás: Harsányi Lajos válogatott költeményei 112-113. old.
– Összeállította: Bánhegyi Jób Dr. - Bp., 1935. Szent István-Társulat kiadása
Könyvnap)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése