Ha méhesed előtt nyílik a zsálya
És hő remeg a szagos almafák közt,
Ajánlom, dőlj a méhes-ágyra,
Mit hársfaágból róttál még tavasszal.
Hallgasd a méhek álmos zümmögését.
Legyen kezedben Flaccus ősi könyve.
És álmodozva tűnt korok világán
Engedd szemedre álmok lepkeszárnyát.
Ne gondolj semmire, aludj el lassan.
Nehéz gondoktól elgyötört királyok
Irigy szemekkel néznek méhesedre,
Amelyben mézízű ajakkal alszol.
Vagy ha borult az ég és nyári zápor
Paskolja kertedet és porzik háztetődön,
Nyiss ablakot és nézd, hogy künn a tájon
Mint hajladoz a rozs a könnyű szélben.
Szívd kéjesen a friss eső szagát, mely
Lehűti nagy szobád nehéz legét és
Míg kerted illatos virágai belesnek
Az ablakon, egy öblös, ősi székben
Hadd nyomjon el az álom és aludd át
A nyári záport, míg az égnek alja
Hasadni kezd nyugatról s a tűnő Nap
Rózsát dobál pirosló ablakodra.
Ha meg a téli délután beáll és
Elkezd havazni és sűrű pehelyben
Szünetlen hull a hó, fehér a tájék
S az utakat korán eltorlaszolja
A dühödt hóvihar: pihenj le akkor!
És míg a kandallóban fenyű pattog,
Lassan pihenj le és aludd át
A délutánt. Korán beáll az alkony.
És minden elpihen. Csak künn azt éjben
Dühöng a szél. És nyögdel a kútágas.
De te aludj! Ne tudd, hogy hány az év, mely
Elmúlt fölötted. Szokd meg jóelőre
A hosszú alvást, mely reád köszönt majd,
Ha egy napon – miként a tévedt vándor –
Az ünnepi Halál beállít udvarodba.
(Forrás: Harsányi Lajos válogatott költeményei 129-130. old.
– Összeállította: Bánhegyi Jób Dr. - Bp., 1935. Szent István-Társulat kiadása
Könyvnap)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése