A gyermek ablaknál áll.
Havazik szakadatlan.
A hulló hópihékben
Tombol ezer kis angyal.
Az angyaloknak lábán
Ezüst sarkantyúk pengnek.
Újjongva tapsol nékik
A gyémántszemű gyermek.
Egy szénfejű, nagy varjú
Az ablaknál elszárnyal.
Fehér lovak csörögnek
Vidám farsangi szánnal.
Minden fehér: az utca,
A háztető, a rétek.
A hóember, a nyúlház.
A föld s az ég fehérek.
A gyermek arcát víg patakként önti el a vér.
És boldogan kiáltja: itt a tél, a tél!
Az agg az ablaknál ül.
Havazik szakadatlan.
A hulló hópihékben
Hallgat ezer nagy angyal.
Az angyaloknak lábán
Nehéz bilincsek vannak.
Ijedtség szúr szívébe
Az ólomszemű aggnak.
Egy szénfejű, nagy varjú
Az ablaknál elszárnyal.
Fekete lovak futnak
Dübörgő üveg-szánnal.
Minden fehér és dermedt,
Mint néma szemfedő.
Fehér a táj, a templom
S fehér a temető.
Az agg arcából lassan, lassan eltűnik a vér.
Szemét lehunyva súgja: itt a tél, a tél, a tél!
(Forrás: Harsányi Lajos válogatott költeményei 144-145. old.
– Összeállította: Bánhegyi Jób Dr. - Bp., 1935. Szent István-Társulat kiadása
Könyvnap)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése