Mi volna jó?
Kis kályha volna jó!
Piros széndarab izzana benne
És a szobában jó meleg lenne.
A sok fakó arc mind pirosra válnék.
A szoba falán táncolna az árnyék.
A gyermekek, valami hat darab,
Mint fészekben zsibongó madarak
Anyjuk meséjét hallgatnák merengvén.
És az apa a langyosmeleg estén
Vidáman verné szurtos kaptafáját
És önfeledten dalra nyitná száját.
Mint régi Hans Sachs vígan kalapálna,
A kis szobában úr lenne a lárma,
Míg a kakukkos óra tízet verne
S a kis család az Úrban elpihenne.
Mi volna jobb?
Kis cipó volna jobb!
Bedörrentenék a búbos kemencét.
A hat kenyeret mosdatva betennék.
A hetedik lenne a kis cipó,
Mert Jancsika, a fürge kis csikó,
Pirosra sült fehér gyürkére áhít.
S ha már a mécs az asztalon világít,
Az asztalfőn ott ülne az apa.
A tűzhelyen a tej felforrana,
Abba aprítanák az új cipót,
Hogy jól lakjanak a vidám csikók.
Az apa meg, mert elég tej nem lenne,
A friss kenyérre sót, paprikát tenne
S nagyot húzna a kút hideg vizéből.
Egy kis szeles angyal a távol égből
Leröppenne a halkpiros toronyba.
A nagyharang Úrangyalára kongna,
Hangosan mondanák a nyelvek, elmék.
A vén diófák álmodón figyelnék.
Mi volna jobb?
A béka volna legjobb!
Nagyon soká tart már a háború.
Éppen elég volt már a gyász, ború.
embert, búzát ne gátoljon már korlát.
Úgy vár ködös hegyem, a nagy Vihorlát!
Komáromot szeretném látni újra,
Angolkertjében járni elborulva.
Pozsonyba vágyom a királyi romra,
Nagyváradra és Marosmonostorra.
Szeretnék menni szabadon, vidáman.
Ne fogjanak le minden hídon, vámon.
Ne rontsák el az életem tovább már.
Élni szeretnék, mint vidám madárkák.
Örülni néha. Enyhén mosolyogni.
Kolostort nézni. El-elkomorodni.
Békét szeretnék, mely nem gyűlölt talmi.
Békén szeretnék maholnap meghalni.
Talán a halál volna legjobb.
(Forrás: Harsányi Lajos válogatott költeményei
135-136. old. – Összeállította: Bánhegyi Jób Dr. - Bp., 1935. Szent
István-Társulat kiadása Könyvnap)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése