Ki fönt lebegsz a hűvös égi tájakon,
Mit látsz a föld színén, ó mézszínsárga Hold?
Lövellt sugaraid, a fürge, víg hidászok
A tengeren gigászi fényhidakat vernek,,
Országutat a mindig nyugtalan embernek.
Rajt vérvörös lámpával nagy hajók suhannak.
Egymásnak lámpafénnyel üdvözletet adnak.
És látod a sok várost, fényes háztetőket.
Alattuk utca, tér, csapszékek mind sötétek.
A rendőrt látod, ki az alvó várost őrzi.
(Hiába őrzi, ha Isten nem őrzi!)
A korhelyt látod, aki utcasarkot támaszt.
Fakó lesz arca s tettét szörnyen bánja másnap.
A gyilkost látod, ki sötétben kúszik orvul.
Mögötte másnap csörgő börtönkulcs csikordul.
És látod, mint szökik magasra a betegnek láza.
Aggódva mint hajol föléje irgalmas apáca.
Görnyedt tudóst látsz megrakott nagy asztalánál,
Látócsövével a világ nagy titkain cikáz át.
És látod az iszonyú gyár kohója fényét,
A meztelen munkás szemüvegének kékjét.
A zárda bronztetőjén csillog hat kis angyal.
A kórusok zümmög a kármelita kardal.
Megvillan a titokzatos Szahara éje,
Alvó teve mellett füstöl az arab narghiléje.
És zölden csillan az oázisban a víz is,
Lábára dőlve alszik a bengáliai tigris.
A görbeorrú nagy sasok az ormokon pihegnek.
A cifra bölcsők vánkosán fel-felriad a gyermek.
De látod, hogy fenn virraszt a költő is, ó Hold!
Dús álmainak gazdag trónusában trónol.
Szikrázza fény és bíbor, százszínű szivárvány,
A keze égbe tornyosodó hárfa, márvány.
Csontujjai, a repdeső fehér galambok,
A húrokról tépik az ismeretlen hangot,
Amely megborzogat és árad zuhatagban,
Mert nem az ember, Isten kedve dalol abban.
A földi költő csak a reszkető ezüsthúr.
Az Isten a költő, a mindenek felett úr.
Ő pengeti kiválasztottjában a hárfát.
És felriadnak rá az alvó emberek, madárkák.
És elbűvölve minden bánatuk felejtik
És síró arcukat a csillagokba rejtik.
Sőt te, ki fönt a hűvös égen halkan szállsz át,
Ó mézszín Hold, kit zöld patina ötvöz,
Hogy jobban lásd s halld Isten földi muzsikását,
Lassan te is – közelebb jössz a Földhöz.
(Forrás: Harsányi Lajos válogatott költeményei 125-126. old.
– Összeállította: Bánhegyi Jób Dr. - Bp., 1935. Szent István-Társulat kiadása
Könyvnap)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése