A fáradt vándor ballagott.
A vállán vitte bugyrát.
Előtte fáról-fára
Egy tarka harkály ugrált.
A fáradt vándor ballagott,
Sötét felhő fölötte.
Hátratekintett s látta:
A Halál jön mögötte.
A vándor megijedt. Villámgyorsan határozott.
És hirtelen rezgőnyárfává változott.
A rezgőnyárfa csöndesen
Beszélgetett a széllel.
A sudarán királyi sas
Nézett a tájra széjjel.
A rezgőnyárfa suttogott,
Szívét a szélnek adta.
Hátratekintett s látta:
Favágó áll alatta.
A nyárfa megijedt. Villámgyorsan határozott.
És hirtelen szelíd báránnyá változott.
A bárány a kerek mező
Smaragdfüvét harapta.
Nyakán csengő csilingelt.
Virág virult alatta.
A hűs patakban fürdött
Fehér bundájú teste.
De jött a szörnyű hentes
S öreg késsel kereste.
A bárány megijedt. Villámgyorsan határozott.
És hirtelen ezüstzöld hallá változott.
A hal a vízben hallgatott.
Nagynéha egyet rándult.
Bejárta a Tiszát, Dunát,
A szentelt kék Dunántúlt.
A Rábát úszta éppen.
A Nap már estbeszálló,
Mikor rácsapni készült
Egy sűrű hurokháló.
A hal megijedt. És villámgyorsan határozott.
És hirtelen öreg vándorrá változott.
A fáradt vándor ballagott.
A vállán vitte bugyrát.
Előtte fáról-fára
Egy tarka harkály ugrált.
Elért egy nagy kolostort.
Vígan bezörgetett rajt.
És intett a Halálnak:
- Jöhetsz! Itt boldog, aki meghal.
(Forrás: Harsányi Lajos válogatott költeményei
114-115. old. – Összeállította: Bánhegyi Jób Dr. - Bp., 1935. Szent
István-Társulat kiadása Könyvnap)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése