Utolszor áll az Olajfák hegyén,
Könny csillog a tanítványok szemén.
Oly szép, szelíd, oly nyugtató a táj,
Csak titkon érzik, hogy belül mi fáj.
Ajkán még illatoznak a szavak,
Mintha réten virágok nyílanak.
Harmatként hull szívökre még a csend
S a biztatás, hogy Lelke eljövend.
Fiára halkan ráhajlik az Ég,
Reá borítja fénylő köntösét.
És míg feléjök áldón vet kezet:
Megnyílt a menny s Ő hazaérkezett.
Forrás: Debreczeni
Képes Kalendáriom XLIII. évf. 1943. 43. szám
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése