2014. szept. 9.

Harsányi Lajos: Kis gyermek halálára



Nem történt más: elmentél, kedves gyermek.
S bennünk a légvártornyok mind, mind romba estek.

Oly kék az ég! A tengerek is kékek.
De nem volt semmi a te kék szemednél kékebb.

Aranyhajat őriz barlangjában a sárkány.
A tied volt a legszebb indiai sáfrány.

Ezüstharangok szólnak, ha jönnek az esték.
De egy se szól úgy, mint mikor te felnevettél.

A földön annyi baj van: bűn, keserű zsoltár.
De minden felvidult, mikor te mosolyogtál.

Most elmentél. Árvák a könyveid, a toll, az irka.
Diáksapkáddal sírva integettél vissza.

Mögötted a kapu nagyhirtelen bedörrent.
S már porladoz nyúlánk kis tested lent a földben.

Azóta nincsen kedve nálunk senkinek sem.
Keressük eltűnt lelkedet a kék egekben.

Mennénk utánad. De a szörnyű sors nem enged.
Míg kedve tartja, itt a földön kínban tenget.

Vigasztalásunkat az Istennél keressük.
És érted az eget most már jobban szeretjük.

Sírod fölött két égszín angyal álljon.
És néma ciprusok strázsáljanak a tájon.

Ne jöjjön senki, még madár se erre.
A két angyal vigyázzon néma sírhelyedre.

Szemükből szüntelen omoljanak a könnyek.
És fuvolákat fújjanak éjjel-nappal fölötted.

(Forrás: Harsányi Lajos válogatott költeményei 1121-122. old. – Összeállította: Bánhegyi Jób Dr. - Bp., 1935. Szent István-Társulat kiadása Könyvnap)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése