A gyermekségem ódon házban telt el,
Örökké csendes kék tanítóházban,
Hol ósdi képek, halkzengésű óra
S levendulás, kék, illatos homály van.
Emlékszem, forró, ájult nyári nap volt,
Vén udvarunk halk emberekkel telt meg.
Én búsan sírva reszkettem közöttük,
Amint egy szörnyű gyászdalt énekeltek.
Emlékszem, messze nagy városba vittek,
Hol álmok közt rohanva telt az éltem
És bár a város csillogón figyelt rám,
Én mindig csendben és magamban éltem.
A régi házba hazajöttem mostan.
Az ősi illat itt leng a szobákon.
És én kihalt, bús, szent szellemlakóit:
Apám s anyám emlékét áldom, áldom.
(Forrás: Harsányi Lajos válogatott költeményei
116. old. – Összeállította: Bánhegyi Jób Dr. - Bp., 1935. Szent István-Társulat
kiadása Könyvnap)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése