Alvó galamb a szív, míg jól nem ébred,
Álomvilága hajnalsugaras,
Nem száll magasra, kis fészekre vágyik,
De ha fölébred, szárnyal, mint a sas.
És fölrepül a bércek homlokára,
És fölrepül a lángoló napig.
Ahol a vágy, a szívek nagy királya
Tér és időhatáron túl lakik.
Te csak maradj a völgy ölén, amelynek
Szelíd harangja szól: giling-galang,
Míg karjaink féltőn ölelni tudnak
Téged, te kedves kis fehér galamb.
Forrás: Debreczeni Képes Kalendáriom XLIII. évf. 1943. 43.
szám
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése