Már néha jelzi messzi jöttét
A szörnyű rém: a fekete vonat.
Elgázol majd. Iszonyú füstje
Fakóra váltja máris arcomat.
Nem akarok megöregedni!
Legyen csak másé mitra és agát!
Inkább vagyok fiatal levita,
Mint összeroppant, őszfejű apát.
Tudom, hogy el kell menni egyszer.
De a természet vadul hánytorog.
És megfagyasztja vérünk a dübörgő,
Egyre növő-jövő haláltorok.
Ó, ember, légy bölcs! Ne siettesd
A sikert, napot, éveket!
Üde szájjal tavaszi sípon
A kis bimbóról fújj friss éneket!
Száz év múlva minden mindegy bár,
Szemen, szíven csillag nem ég,
A szeptemberi nyár is összeborzong
És könyörögve súgja: Ó, ne még!
(Forrás: Harsányi Lajos válogatott költeményei 141-142. old.
– Összeállította: Bánhegyi Jób Dr. - Bp., 1935. Szent István-Társulat kiadása
Könyvnap)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése