Piros köpenyben, mit arany szegélyez,
Nagy oszlopok alatt gót széken ülni,
Olvasni Dantet s ólmos ablakon át
Sötét kolostor vén falán merengni
Vágyik a költő.
Halvány aranyat űz a sápadt kalmár.
Aggódva néz a vörösaljú égre,
Ha szellő fut a kéklő vízen végig
S táncoltatja kincsekben dús hajóját,
Remeg a széltől.
Kevély uralmi vágy űzi a gőgöst.
Örvend a törpe hajlongók szavának.
Cézár sisakját hordja a fején.
Azt hiszi, ő a mindenség bírája
S nincs enyhe álma.
Vénusz kegyét lesi a zabolátlan.
Vígad titkon eloltott mécsek mellett.
Dús ételek nehéz szagában dúskál
S rokkanva érzi, mily csömör az élet
A test nyűgében.
Az igazi bölcs elvonul falura,
Hol méla ökrei szántják a földet.
Vén bort iszik. Vadász a hűs pagonyban.
Hű asszonyához s békült, tiszta estén
Nézi a Holdat.
(Forrás: Harsányi Lajos válogatott költeményei
128. old. – Összeállította: Bánhegyi Jób Dr. - Bp., 1935. Szent István-Társulat
kiadása Könyvnap)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése