- „A bukottak áriái”-ból –
Ha árvíz lesz, fussatok a hegyekre!
Én még vígan játszottam künn az utcán,
De az apám ijedve jött a révtől
S behívta a szobába az anyuskám.
És bent ijedten kattogtak a zárak.
Szekrényeket tártak, nyitottak gyorsan.
És kincseket szórtak egy nagy bőröndbe.
Én ott lapultam az ajtóban szótlan.
S hallottam, amint döbbent suttogás közt
Titkot mondott anyánknak az apuskám
S nem engedték, hogy a kocsira ülve
Magammal vigyem kicsi Flóbert-puskám.
És zengő, fényes síneken a vonat
Elvitt bennünket messze idegenbe.
És szűk falak közé csuktak be minket,
Hol mindig sírtunk, hogyha jött az este.
És minden nap kijártunk a vonathoz.
És hallgattuk, a sínek hogyan zúgnak.
S vártuk, hogy a vörös szemű vonatok
Egyszer csak az apuskával befutnak.
De ő nem jött. S egy délután anyuskánk
Sikoltva sírt és háborgott sokáig.
Akkor tudtuk meg, hogy a honn maradtat,
Szegény apánkat elvitte az árvíz.
Mi attól kezdve gyászruhában jártunk.
Anyuska varrta bánatos sírásba.
Dicsőség a nagy felhők Istenének.
Dicsérje őt a nagy vizeknek árja!
(Forrás: Harsányi Lajos válogatott költeményei
110. old. – Összeállította: Bánhegyi Jób Dr. - Bp., 1935. Szent István-Társulat
kiadása Könyvnap)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése