De szép nyaram volt, udvarom
Dallal, virággal volt tele.
Későre nyílt rózsáimat
Az őszi szél ma tépte le.
Elszáll a kis madárcsalád,
Mely itt fészkelt, az ágakon,
A szállást megszolgálta mind:
Dallal fizettek gazdagon.
S most itt kesergek egymagam,
Üres a fészek, tar az ág,
Hiába sírom vissza már:
Nincsen se dal, se több virág.
Mikor lesz majd e kis tanya
Megint vidám, mint azelőtt?
Csak mi maradtunk itt magunk,
A szótlanul temetkezők.
Forrás: Debreczeni Képes Kalendáriom XLIII. évf. 1943. 43.
szám
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése