Hatszor tíz őszt, érdem s üldöztetés között
Bú, s gonddal fáradtan átélő barátom,
Minden idő-perczed nekünk gyümölcsözött,
Minden óra téged uj diszben öltözött,
Halhatatlan! könnyen sirnak indulsz, látom.
Az epés kajánság fogát eltördelte
Gyémánt tartósságu s fényü érdemeden,
Rágott, rágott, de csak ön rozsdáját nyelte,
Minden harapással reptedet emelte,
Nem ejthetvén csorbát, ő csorbult lelkeden.
Míg e nyögő haza termend fris virágot,
Ragyogó napfény fog rajtunk tündökleni,
S hevével érlelni édes szőllőágot,
Hogy ránk is cseppentsen egy kis boldogságot,
Kedves lesz a neved, hired fog fényleni.
Azért hurczoltatál fogságról fogságra,
Hogy a külföldön is lánczinkat nézhessék,
Sőt itthon is szántak sok méltatlanságra,
Vagy hidegen néztek a szép fáradságra,
A pulyák, - a nagyot hogy eltemethessék.
Ápolva-gerjesztő jutalom hijjával,
Mely másutt a lelkes főket koronázza,
Hányszor jelenél meg az irigy mocskával,
Hányszor vágott ő meg vastag ostorával,
Ő, - a ki a homályt a fény közt hajhássza.
Tövid Idvezitőnk gyászos koronája,
Anitosz Socratest bürökkel kinálta,
De tenn áll Megváltónk kedves oskolája,
Él még a bölcs Socrat, a bölcsek példája,
Mindakettőt a nép megölte, s csudálja.
Néked is a tisztább maradék hágtatni
Fog könnyel áztatott oltárt, meg oszlopot,
Midőn a magyar sziv reményt fog forgatni,
Minden magyar ajak magyar szót hallatni,
S nem lesz a durva, ki magyar tejet szopott.
Ekkor magzatidban meg fognak ösmerni,
Velek együtt minket hogy szebbre neveltél,
Nem lehet mindenkor az óban heverni,
Javitál, - nem rontál, - midőn kezdtél merni,
S aj övendőnek is bölcsen megfeleltél. -
*) kéziratból
Szerk.
Forrás: Koszorú 3. évf. Első félév 10. sz. 1865. márcz. 5.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése