(Kiirva e czímü kézirati munkából: „A pápai ref.
képzőtársulat Érdemkönyve. 1841-44.”)
Hazatérés
(158 lap.)
(Németből, Heine után)
Te szép halász leányka,
Hajtsd partra csolnakod;
Jőj s ülj le oldalomhoz,
És nyujtsd nekem karod.
Fejecskéd tedd szivemre,
S ne félj, ne oly igen,
Hisz gondtalan naponként
Jársz a vad tengeren.
Tengerhez szűm hasonló,
Van rajt’ vész, ár, apály;
És mélyen fenekében
Nem egy szép gyöngy is áll.
A. B. (Petrovics Sándor, kihúzva)
1 éves deák
Vándordalok
(195-196 II.)
(Dicséretet nyert dalok)
Távol szeretteimtől,
S tőled te drága hon!
Vándorlom a világot
Végetlen utakon.
És lábam a nagy úton
Fáradva lépdegel,
Mert vállaim tetézvék
Butornak terhivel.
Eldobtam én a terhet,
Nincs többé vállamon;
És mégis vajh mi csüggeszt?
És mégis vajh mi nyom?
Boldogtalan fiú te!
Mely tégedet lever,
Nem válladon,… szivedben
Az óriás teher.
II.
Hová, hová az égi úton,
Darusereg;
Azért hagyjáték-é a tájat,
Mert nem meleg?
Vándorlok én is, ám de pályám
Ellenkező:
A szerelem forró honából
Jégsir felé.
Homonnai (Petrovics, kihúzva)
Pórnak esti dala
(Érdemkönyv 159-160 II.: Tavasz 21-22 II.)
(Németből Claudius után)
Az ékes nappali csillagzat
Pályáját végezé.
Jer, és törüld le izzadásom,
S teríts fel, drága nő.
Csak itt a földön is terithetsz,
Gyümölcsfánkhoz közel:
Itt jóizü az étel este,
S legtágasabb a hely.
Aprócska vendéginket is hídd,
Mert ugy kiéhezém;
A legkisebb is hagyja fészkét,
Ha álom nincs szemén.
Sokat tálalnak a királynak,
Ő, a mint hírelik,
Mindennap sültet, meg lepényt, meg
Pástétomot eszik.
S egy ember van mellé rendelve,
Más dolga nincs neki,
Asztalneműjét rendezi csak,
S szolgálatát teszi.
Adj’ Isten ő egészségére!
Mert mennyi dolga van:
Hogy minket békében tarthasson,
Éj- s nappal nyugtalan.
Ha úri mód nem élhetünk is,
Van mégis kenyerünk,
Van tiszta, szép, és fris tej és vaj;
S hát kell-e több nekünk?
Elég ez untig póri népnek,
Vedd hálánk érte, ég!
S ma estelink szabadban tartjuk,
Hol annyi csillag ég.
A hold ezüstlő sugarakkal
Leszen velünk jelen,
És áldást hintve tálainkba
Fog tündökölni fen.
Nos, gyermekink, együnk vidáman,
S a mennyek áldjanak!
Óh én irigylendő, szegény és
Mégis gazdag vagyok!
A. B. (Petrovics S.)
*)
E közleményt Eötvös Lajos Pápáról Gyulai Pálnak küldötte be, hogy Petőfi Vegyes
Művei második kiadásakor használhassa. De minthogy a Vegyes Művek második
kiadását bajosan remélhetni, Gyulai jónak látta ez érdekes közleményt lapunkba
adni. Szerk.
Forrás: Koszorú 3. évf. Első félév 3. sz. 1865. jan. 15.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése