Majd, ha minden érzés szomjan hal szivemben,
Árassz el kegyelmed záporával engem.
Majd ha báj és szépség éltemből kihalnak,
Zuditsd rám, nagy Isten, viharát a dalnak.
Majd ha munkalárma zürzavara gátol,
Hogy a lelkem Hozzád szálljon e világból:
Jöjj el hozzám akkor, Istene a csendnek,
Meghozván a békét s nyugalmat szivemnek.
S ha e sziv szegényen s koldusnyomorultan
Rejtőzik előtted valami zugolyban:
Jöjj királyi diszben nyomorommal szemben,
S törd reám az ajtót sivár rejtekemben.
És ha szemem többé e valót nem látja,
Mivel elvakitja vágyak délibábja:
Akkor, óh te szent, ki öröm is vagy nyilván,
Törjön rám kezedből mennydörgés és villám!
Ford.: Zoltán Vilmos
Forrás: Az Érdekes Ujság 7. évf. 1919.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése