Vasárnap van… Valahonnan
Egy toronybul
Imádságra hivogató
Harang kondul…
- Le a fegyvert! Imádságunk
Égre szálljon:
„Fejedelmünk, Isten áldjon!”
Azért, hogy nem a templombul
Szálunk hozzád –
Istenurunk, ne forditsd el
Tőlünk orcád.
Sürü erdő mostan a mi
Szentegyházunk,
Imádkozni ide járunk.
Küzdünk, vivunk a ránkszakadt
Áradattal,
Szivünk-lelkünk ha megtelik
Bubánattal.
Nem önthetjük zsolozsmába,
Ékes szóba:
Elsirja egy méla nóta…
Tárogatónk síró szava,
Bugó szava ha megzendül:
Tekints le ránk, Istenatyánk,
A csillagos magas menybül.
Ne is miránk – szegény-rongyos
Katonákra:
De elárvult, elnyomorult,
Gyászbaborult szép hazánkra!
Tekints le rá s buját-baját
Enyhitsd végre, oszlasd, szüntesd.
A labanchoz hozzá ne nyulj,
El se itéld, meg se büntesd.
Oly jó vagy: még tenger bünét
Megbocsátod –
De, ha szeretsz, add kezünkre
Uram, dárdád és korbácsod.
Forrás: Az Érdekes Ujság 7. évf. 1919.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése