2022. jan. 11.

Tompa Mihály (1817-1868): A boriszához



Világodat ki vigan éled!

Királyilag s nyugton fecsérled

Mit a fukar percz osztogat!

Míg más lenéz, megró, elitél:

Oh, én irigylem sorsodat!

 

Bolondsággal bölcs, dús szegényül,

Szerencsés vagy szerencse nélkül.

Kedvvel ballagsz járt útakon,

Nem futsz az ingovány lidércze

Hiú remény után vakon.

 

Vágyad könnyen s gyultába’ czélt ér:

Hajt a borág, - a csalfa czégér

Lóg mindenütt, unszol s becsal…

Belől fogad szép szó, tüzes szem,

Vár a kedvet szító ital.

 

S míg némán ülsz, nem nyulsz borodhoz:

A jó sors vig barátokat hoz,

Valamennyi korhely, de hű;

S minő órák…! mint tombol a szív…

Ha szólni kezd a hegedű!

 

Megszépül a világ s kitárúl,

Szivárvány int a láthatárrúl;

Zöld ágon ül dalló madár;

Örömben reng a tiszta csermely,

S a szellő azt susogva jár.

 

A bor s a jókedv árja pezsdül…

Szép, szép az élet mindenestül!

Útán, mely rózsás, egyenes:

Igazság s béke csókolóznak. –

Hibás az, ki hibát keres.

 

Hol volnának szirtek, mocsárok?

Nincs itt kétség, nyomor, seb, átok,

A más mellére nincs ki hág;

Olyan jó s boldog minden ember…

Éljen e szép, dicső világ!

 

Igy. – S elszunyadsz a csárda padján,

Kemény az a diófa… hagyján!

Elég finom pelyhhel tömött

Párnán ohajtják a te álmad,

Mely ringat lágy karok között.

 

Igyál, igyál boldog halandó!

Lehetnék bár hozzád hasonló,

Olyan, ki a pohárhoz ért!

Fagyos józanságom, cserében,

Od’adnám én mámorodért!

 

Csalódni és szunyadni vágyom:

Hogy az élet mindig ne álljon

Torzképivel szemközt velem…

Mert kin, mindent érezni, látni

Így józanon, így éberen!

 

Küzd sok nehéz kérdéssel elmém:

A bog csalárd végét ha lelném;

De bontva, még inkább kötöm…

El-elhagyom, - meg ujra kezdem…

Munkámban nincs süker s öröm.

 

Remegve várom a mi majd lész;

De hallgat a szó, nyugszik a kéz

Mely rögtön alkot s romba zúz;

A multat kérdem a jövőről:

De nincs tanács, nincs kalaúz.

 

Sok bánt, gyötör; lelkemre gyűl sok. –

Ez álló ködben mely körülfog

És nem vonúl alá, se föl:

A gondolat… a gondolat hajh

Az észt rabolja el s megöl!

 

Forrás: Koszorú 3. évf. Első félév 6. sz. 1865. febr. 5.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése