Én is fázom, te is fázol,
Fázik ifju s öreg itt.
Se napból, se szénből, fából
Nincs tüzünk, mi melegit.
Rettegve várt zordon vendég
Üzeni – már közeleg!
Kérded: hát ha érkezend még,
Mi lesz velünk s veletek?
Szállást – ha kihül e város –
Boldogságunk hol kap itt?
’Sz tudjuk: Ő csak „barátságos
Meleg szobában” lakik…
- E didergő nagy aggságban,
Mellyel várjuk a telet,
(Nem tudok mást hamarjában)
Vigaszunk csak egy lehet:
A Boldogság, ez a kényes,
Fehértollu szép madár,
Földünkről, mely szennyes-véres,
Oly messzire szálla már –
Hacsak nem történik véle
Valami nagy szent csoda,
- Vissza nem hozza e télre
Már semmi meleg szoba…
Forrás: Az Érdekes Ujság 7. évf. 1919.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése