Miért néznél a ronda földre,
Ha az eget szemlélheted?
lent sok vészes, csalóka, dőre
Jelenség bántja érzeted.
Fojtó párát lehel ki a föld,
Verejtékén táplál penészt;
Keblében undok nyüveket költ,
S szinén mérges gyomot tenyészt.
Itt bút iszol habzó kehelybül;
Remélve: szíved zaklatod; -
Futó gyönyör gyötrelmeket szül,
A szerelem kárhozatot.
Mily zürzavar, fázás, szorongás…!
Kábán szédelgnek a fejek;
Mily kárvágy mit elédbe dob más:
Hurok s a kő elejtenek.
A por belep s a sár befecskend,
Bármint utáld, bármint kerüld. –
Magánál lentebb nézve becslend
Az alacsony s elvetemült.
Dicsben él-hal s megáldva sok gaz,
Ki ügyesen ámít vala;
S a szentnek, - jót, erényt ki szomjaz –
Maró eczet végitala.
**
Miért néznél a ronda földre
Ha az eget szemlélheted?
Szorosság fent nem fogja tőrbe
Látásod és személeted.
Repülhetnek fel… s messzi, messzi…
Feletted a nyilt végtelen,
S hol a határt nincs a mi jegyzi:
A tiszta, könnyü, kék elem.
A hajnal ott kél bibor ágyán
Melynek rózsái közt aludt. –
Ott lángol a nap, - s a szivárvány
Épít magas, színes kaput.
A harmat onnan jő; - az illat
Oda száll anyja kelyhibül. –
S kit a lég finom árja ringat:
A vig madár ott zeng s repül.
S bár a túlon
rejtő palást van,
Nem érni földi szárnyakon:
Remény s hit szép találgatásban
Jár a nem ösmert tájakon.
Isten magas, szép mennye…! Majd ha
Repülni gát nélkül lehet:
Dicsőségét, titkát ohajtva,
Oda lehellem lelkemet!
Forrás: Koszorú 3. évf. Első félév 10. sz. 1865. márcz. 5.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése