2022. jan. 11.

Dalmady Győző (1836-1916): Ha szép szemedbe nézhetek…

 


Ha szép szemedbe nézhetek,

Melyben a szerelem ragyog:

Feledem, mi sötét a föld,

S mi ritkák a boldog napok.

 

Kiket nagyravágyás emészt,

A fényt odafenn keresik,

Én azt közelebb keresem:

Szemedből rám több fény esik.

 

Midőn gond nyomta fejemet

Szelid öledbe hajthatom,

Elértem minden vágyamat,

És a multra sincs panaszom.

 

Ha tudnák azt az emberek,

Az igaz szerelem mi kincs,

Nem kergetnék az álmokat,

Beérnék szerelemmel is.

 

Te megismertetéd velem,

Mi az, mi boldogságot ád,

S lelkem elég magasra ment,

Midőn nálad nem ment tovább.

 

Mert igaz az, bár az egész

Mindenségen erőt vevénk:

Többet nyertünk ama napon,

A midőn egy szív lett miénk.

 

Nézz rám! Édes tekinteted

Fáradság nélkül visz oda,

A hova más sok harcz után,

Kimerülve sem jut soha.

 

Boldogság arany csillaga,

Földultam érted az eget,

Hihettem-e, hogy ily alant,

E szép szemekben leljelek!

 

Forrás: Koszorú 3. évf. Első félév 4. sz. 1865. jan. 22.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése