2022. jan. 11.

Hafiz (1315-1390) dalaiból


I.

Mit nem adnék?!... od’adnám a nagy világot érte,

Ha a szellő, mely feléd járt, hozzám is betérne,

Hintene rám egynehány szem port utad porábol,

… Mért is estem, mért is vagyok tőled ilyen távol?!

 

Majd ha egykor ujra látlak, tán reám se nézesz,

Alkonyodó napom nyomán örök sötét éj lesz;

Gondolatod rám se fordul, elfelejtesz engem, -

… Szép szemeid fénye nélkül el hogy is kell lennem?!

 

Nem leszek el, nem lehetek, még ha mindjárt tudnám,

Hogy miattad ország-világ gyilokkal támad rám! –

… Hafiz! nagyon ne is remegj életedért, mert ládd

Sírin** nélkül élni sem tud, bár akarna Ferhád.*

 

II.

Szembe véled a nap is megszégyenül,

Arcza lángol s felleget gyüjt lepleül, -

Túl teszesz a holdvilágon s a napon,

Hadd tekintsek szép szemedbe angyalom!

 

Karjaid közt hadd felejtsem életem, -

Arczodat se kémleli most a vizsga szem;

Hisz” tudod, hogy összedűlt ez a hodály,

S szétszaladt a kandikáló dervis-nyáj.

 

Mind hijába, - rám se hallgatsz, mit neked?...

Hát nekem mit? … mondanám, de nem lehet!

Könyeimből sűrü felleg borul rád

S tán a vérem pirosítja e pohárt?!

 

Még ha úgy is, hozd azért is azt a bort,

Hej kocsmáros! birja még az asztalod.

Igyál Hafiz, hidd nem oly nagy vétek ez,

Szent a földön már belőled úgy se lesz!

 

Szilády Áron


*) perzsa költő

**) Sírin s Ferhád a keleti költészet Kunigundája s Eduardója.

 

Forrás: Koszorú 3. évf. Első félév 8. sz. 1865. febr. 19.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése