Áldott szép pünkösdnek gyönyörű ideje,
Mindent egészséggel látogató ege,
Hosszú úton járókat könnyebítő szele
Te nyitod rózsákat meg illatozásra,
Néma fülemile torkát kiáltásra,
Fákat is te öltöztetsz sokszínű ruhákba.
Néked virágoznak bokrok, szép violák,
Folyóvizek, kútak csak néked tisztúlnak,
Az jó hamar lovak is csak benned vígadnak.
Mert fáradtság után fejeket, tagjokat,
Szép harmatos fűvel hizlalod azokat,
Új erővel építvén űzéshez inokat.
Sőt még az végbeli jó vitéz katonák,
Az szép szagú mezőt kik széllyel bejárják,
Most azok is vígadnak, az üdőt mulatják.
Ki szép fűven lévén bánik jó lovával,
Ki vígan lakozik vitéz barátjával,
S ki penig vitéz fegyvert tisztíttat csíszárral.
Újul még az föld is mindenütt tetőled,
Tisztúl homályából az ég is tevéled,
Minden teremtett állat megindul tebenned:
Ily jó időt érvén Isten kegyelmébül
Dicsírjük szent nevét fejenkint jó szíbül.
Igyunk, lakjunk egymással vígan, szeretetbül.
Forrás: Anthologia Hungarica Insel-Verlag Leipzig 1922.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése