1.
Éltemet, e hitvány gúnyát, angyalom,
Megszakítá miattad a fájdalom.
Lágy kezeddel vess egy foltot reája,
Elég ahoz selyem fürtid egy szála!
2.
Sír a felhő, tavasz felé könnye árja megered,
Könny-özönben mindi virág-bimbó mosolyg, enyeleg.
Sírok én is, könnyeimben egyre árad bánatom,
Rózsabimbó szád mosolyát mégse, mégse láthatom.
3.
Örömemben azt se tudom hová legyek,
Mikor azt jösz nézni hogy mi bajom lehet.
Nem hiszed tán,… ha énnekem nem hiszed el,
Jöszte hozzám, lásd a saját két szemeddel!
4.
Eszembe jutottak orczáid az éjjel,
Elönték a szivem szép világos fénynyel.
Emlékezet fénye, nem öröm világa,
Romba dőlt házikón holdvilág sugára.
*) perzsa költő
Szilády Áron
Forrás: Koszorú 3. évf. Első félév 8. sz. 1865. febr. 19.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése