2022. jan. 11.

Kölcsey Ferenc (1790-1838): Vanitatum vanitas



Itt az írás, forgassátok

Érett ésszel, józanon,

S benne feltalálhatjátok

Mit tanít bölcs Salamon:

Mikép széles e világon

Minden épűl hitványságon,

Nyár és harmat, tél és hó,

Mind csak hijába való!

 

Földünk egy kis hangyafészek,

Egy perc-hozta tünemény;

A villám és dörgő vészek

Csak méhdongás, s bolygó fény;

A történet röpülése

Csak egy sóhajtás lengése;

Pára minden pompa s ék:

Egy ezred egy buborék.

 

Sándor csillogó pályája

Nyúlvadászat, őzfutás;

Etele dúló csordája

Patkánycsoport, foltdarázs;

Mátyás dicső csatázási,

Napoleon hóditási,

S waterlooi diadal:

Mind csak kakasviadal.

 

A virtus nagy tüneményi

Gőz, mit hagymáz lehele;

A kebel lángérzeményi

Vértolúlás kínjele;

A vég, melyet Sokra ére,

Cátónak kihulló vére,

S Zrínyi Miklós szent pora:

Egy bohóság láncsora.

 

És ti bölcsek, mit hozátok

Ami volna szép s jeles?

Mámor bírta koponyátok

Plato s Aristoteles.

Bölcselkedő oktalanság,

Rendbe füzött tudatlanság,

Kártyavár s légállítvány

Mindenféle tudomány,

 

Demosthen dörgő nyelvével

Szitkozódó halkufár;

Xenophon mézbeszédével

Rokka közt mesére vár;

Pindar égi szárnyalása

Forró hideg dadogása;

S Phidias amit farag,

Berovátkolt kődarab.

 

Mi az élet tűzfolyása?

Hulló szikra melege,

A szenvedelmek zúgása?

Lepkeszárny fergetege.

Kezdet és vég egymást éri,

És az élet hű vezéri,

Hit s remény a szűk pályán

Tarka pára s szivárvány,

 

Holdvilág csak boldogságunk,

Füst a balsors, mely elszáll,

Gyertyaláng egész világunk,

Egy fúvallat a halál,

Vársz hírt s halhatatlanságot?

Illat az mely tölt virágot,

És a rózsát, ha elhull,

Még egy perccel éli túl.

 

Hát ne gondolj e világgal,

Bölcs az, mindent ki megvet,

Sorssal, virtussal, nagysággal

Tudományt, hírt s életet.

Légy mint szikla rendületlen

Tompa, nyúgodt, érezetlen,

S kedv emel vagy bú temet,

Szépnek s rútnak hunyj szemet.

 

Mert mozogjon avagy álljon

E parányi föld veled,

Lengjen fényben, vagy homályon

Hold és nap fejünk felett,

Bárminő színben jelentse

Jöttét a vándor szerencse.

Sem nem rossz az, sem nem jó:

Mind csak hiábavaló!

 

1823. február-április

Forrás: Anthologia Hungarica Insel-Verlag Leipzig 1922.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése