Parányi, bolyhos, csacska kis füvecske
sokmilliónyi zöld fűszál között…
Magod keletről hozta karcsú fecske,
ki nyáridőre hozzánk költözött.
Istenke gazdag, osztó jobbkezével
szabott szívedre zöld egyenruhát.
Egyszerre szőtte társaid mezével,
tied, ni, mégis selymesebb, puhább.
Füvecske, látod, rossz a gyönge fűnek,
cibál a szellő, pókok lába nyom…
Hadd kússzam hozzád, támaszkodnak, hűnek,
én: furcsa, száraz, csunya, árva gyom…
Forrás: Új Idők XLIII.
évf. 41. szám, Bp., 1937. okt. 10.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése