Nem őrzöm ősök gyémántgombjait.
Örökségem: a dal, a vers, a hit.
Nem volt és nincs más gyöngyöm, ékszerem,
Csupán a szívem s dolgos két kezem.
Nálam a csengő, fénylő aranyak:
A becsületes tett és akarat.
Testvérként mindig kézen vezetett:
A jóság, hűség és a szeretet.
Leltárba róva így a kincseim:
Boldog vagyok, hiszen ez mind enyim!
Csiszoltam, ötvöztem boldogan, mohón.
Öt évtized volt vésőm, csiszolóm.
S most feldíszített szívem asztalán
Néktek ajánlom: Istenem, Hazám!
Forrás: Új Idők XLVIII.
évf. 50. sz. Bp., 1942. dec. 12.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése