Tücsök-sereggel megrakodva
őrzi a lőszfalat a szurdék.
Felettem még az ég azúrkék,
a nap forrón tűz a habokra.
Derűs delet dudáltak nem rég…
A Balaton bársony ruháját
felszálló vadludak csudálják,
de már a nyár csupán csak emlék.
A pergő évek úgy sietnek,
karonfognak sok jó barátot.
Jöttükre már hiába várok,
még búcsúperc sem jut szivemnek!
A túszok tizedét kirótták,
még gondolkoznak egy pár néven…
Dúdold Pajtás a régi nótát
a küszöbön, ha átallépem.
Forrás: Új Idők XLVIII.
évf. 50. sz. Bp., 1942. dec. 12.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése