Köszönöm Néked, Istenem,
Hogy kicsi vagyok, s gyenge.
Hogy az életem egyszerűn
Símul a végtelenbe.
Nem bontják lázadó erők
Lelkem harmóniáját
És fölfelé se rang, se pénz
Az útamat nem állják.
Vak vágy, viharzó víg öröm,
Se gond, hogy földre nem ver,
Hogy édes gyermeked vagyok,
S testvérem minden ember.
Hogy néha félve felragyog
Jánosbogárka-elmém,
S köszönöm, hogy gagyogok már
A szeretet szent nyelvén.
Forrás: Új Idők XLIII.
évf. 49. szám, Bp., 1937. dec. 5.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése