A
baj már évekkel ezelőtt kezdődött, az iskolában. Ott tanultuk meg, hogy: úr, ír. A tévedésre csak sokkal később
döbbentünk rá, amikorra már azt is tudtuk, hogy a másik híres mondat sem állja
meg helyét: A kutya ugat.
Talán
nem is lenne olyan szép az élet, amilyen, ha csak ennyiből állna az élet. Úr, ír. A kutya ugat. A macska nyávog.
Holott!
Az
úr írna, de nem lehet úr, mert nincs pénze, felesége van az úrnak és gyermekei
vannak, akikre pénzt kell keresni, így tehát az úr kénytelen azt írni, amiért
gyorsan kaphat pénzt. A kutya ugatna, de zavarja a szomszédokat, akik nem
bírják a lármát, ezért a kutyát el kell hallgattatni, viszont mégis ugatnia
kell szegénynek, ha egyszer leszerződött házőrzésre.
De
nemcsak a kutyával vannak bajok, hanem az egész élet megokolatlanul és
valószínűtlenül bonyolult. Az iskolai olvasókönyv szerint az lenne a helyzet,
hogy fiú-lány szeretik egymást. De soha sincs ilyen egyszerűen. Mert: a fiú
szereti ugyan a lányt, de a lány mást szeret, aki viszont meg sem látja a
lányt, más dolga van, nem figyel; vagy ha ők ketten, a fiú és a lány szeretik
egymást, akkor sem lehet szó házasságról, mert a fiú még fiatal és aki fiatal,
az szerethet, de nincs pénze és nincs olyan állása, amely az apósnak biztosíték
lehetne arra, hogy lányát a fiú el tudja tartani, a lánynak viszont mégiscsak
férjhez kell menni, mert ez a dolgok rendje és ezért férjhez is megy, de nem a
fiúhoz, aki fiatal, aki szereti és akit szeret, hanem a kövérkés, kopasz
cégvezetőhöz, aki mellett az úgynevezett jövője biztosítva van.
És
tanultuk az iskolában azt is, hogy „a szorgalom megtermi gyümölcsét”, de
sajnos, nem termi meg, mert a szorgalomhoz protekció kell, a tudáshoz erős
könyök, érvényesülési képesség, ravaszkodás, hízelgés és ezer más minden és
ebben a sok minden-tengerben a szerény, igénytelen kis szorgalom, mint
gyümölcstermelő, teljesen elveszti jelentőségét.
És
nem igaz az sem, hogy „amelyik kutya ugat, az nem harap”, mert vannak ravasz
kutyák, akik nem ismerik a közmondást, ugatnak vadul és aztán mégis
beleharapnak az emberbe és az sem igaz, hogy „Japán igénytelen, marék rizsen
megél”, mert a marék rizs mellé egész Kína is kell neki.
Hihetetlenül
egyszerű tétel, és olyan kevesen tudják: az élet nem áll egyszerű kijelentő
mondatokból, a rossz nem mindig veszi el büntetését, a jó nem mindig nyeri el
jutalmát, mert az igazság is ködös, szétfolyó, megfoghatatlan valami lett és
csak egyetlen bizonyosság kristályosodott ki, amire mindig számítani lehet és
ez az igazságtalanság.
Aki
vakon tud hinni az igazságtalanság diadalában,, azt nem érik csalódások. Az
olyan páncélt tud növeszteni maga köré, amelyen nem hatol át a golyó, amely, ha
nem is fogja fel, de enyhíteni tudja a csapásokat és akkor már csak tompán fáj
a seb.
Forrás: Új Idők XLIII.
évf. 49. szám, Bp., 1937. dec. 5.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése